Kovács Béla 1962. szeptember 5-én született egy nehéz sorsú családban, egyedüli gyermekként. Szülei a második világháború idején jöttek a világra, egy olyan korszakban, amelyet traumák, bizonytalanság és a túlélésért folytatott küzdelem határozott meg. Ebben a közegben a mindennapok gyakran nélkülözték a szeretet és az érzelmi biztonság megtartó erejét.

Ezek a minták mélyen beépültek a szerző életébe is. Felnőttként saját családjában sokáig az áldozati szerepet vállalta, miközben a család működését – édesanyjához hasonlóan – egy erős női karakter határozta meg. A generációkon át öröklődő minták a család következő generációjában is megjelentek, így a transzgenerációs ismétlődések felismerése és megértése meghatározó szerepet kapott az életében.

Saját tapasztalatain és önismereti útján keresztül Kovács Béla tudatosan kezdett dolgozni azon, hogy kilépjen az örökölt sors mintáiból, és változást hozzon saját életében.

Pedagógusként is ezt a szemléletet képviseli. Tanárként különösen fontos számára, hogy a társadalom peremére szorult, nehéz sorsú diákokat támogassa, és segítsen nekik megtalálni a helyüket a közösségben.

Életének egyik legfontosabb küldetése, hogy segítse azokat az embereket, akik lelki mélypontban vannak, vagy hosszú ideje áldozati szerepben élnek, és szeretnének kilépni az örökölt mintákból, hogy tudatosabb és szabadabb életet élhessenek.