ISBN: 978-615-02-4279-8
Oldalszám: 208
Méret: 148×210
Egy könyv, amely egyszerre irodalmi és művészeti élmény
Ez a különleges kötet nem csupán novellák és versek gyűjteménye, hanem egy virtuális séta egy képzeletbeli kiállítóteremben. Az olvasó nemcsak irodalmi művekkel találkozik, hanem Dr. Horváth Csaba Lajos festőművész alkotásaival is, amelyek szervesen kapcsolódnak a könyv hangulatához és gondolatvilágához.
A festmények és a szövegek egymást erősítve jelennek meg, így a kötet egyszerre kínál irodalmi élményt és vizuális inspirációt.
Művészet, barátság és közös sors
Dr. Horváth Csaba Lajos festményei a színek gazdagságával és a grafikai kifejezés erejével tükrözik a művész személyiségét és érzékenységét. A szerzőt lenyűgözte a festő tehetsége, és a kötetben megjelenő írások részben ennek a művészi kapcsolatnak és sorsközösségnek állítanak emléket.
A könyv így nemcsak irodalmi alkotás, hanem tisztelgés egy festőművész életműve és tanári munkája előtt.
A művészet és az emberi sors kérdései
A kötet mélyebb rétegeiben az emberi sorsok, a társadalmi kirekesztés és a magány kérdései is megjelennek. Egy kiemelkedő tehetség magára maradása és tragikus sorsa a szerző számára a mai társadalom egyik fájdalmas jelenségét szimbolizálja.
Az írások arra hívják az olvasót, hogy figyeljen a körülötte élő emberek történeteire, és gondolkodjon el azon, hogyan hatnak ránk az örökölt minták és transzgenerációs sorsok.
Önismereti utazás az irodalom és a művészet segítségével
A kötet olvasása során az olvasó nemcsak történetekkel és versekkel találkozik, hanem egy mélyebb önismereti útra is indulhat. A művek arra ösztönöznek, hogy felismerjük saját életünk mintáit, és megtapasztaljuk a lehetőséget arra, hogy kilépjünk az örökölt sorsokból.
Ez a könyv így egyszerre irodalmi alkotás, művészeti tisztelgés és gondolatébresztő önismereti élmény mindazok számára, akik nyitottak a művészet mélyebb üzeneteire.
A szerzőről
Kovács Béla 1962. szeptember 5-én született egy nehéz sorsú családban, egyedüli gyermekként. Szülei a második világháború idején jöttek a világra, egy olyan korszakban, amelyet traumák, bizonytalanság és a túlélésért folytatott küzdelem határozott meg. Ebben a közegben a mindennapok gyakran nélkülözték a szeretet és az érzelmi biztonság megtartó erejét.
Ezek a minták mélyen beépültek a szerző életébe is. Felnőttként saját családjában sokáig az áldozati szerepet vállalta, miközben a család működését – édesanyjához hasonlóan – egy erős női karakter határozta meg. A generációkon át öröklődő minták a család következő generációjában is megjelentek, így a transzgenerációs ismétlődések felismerése és megértése meghatározó szerepet kapott az életében.
Saját tapasztalatain és önismereti útján keresztül Kovács Béla tudatosan kezdett dolgozni azon, hogy kilépjen az örökölt sors mintáiból, és változást hozzon saját életében.
Pedagógusként is ezt a szemléletet képviseli. Tanárként különösen fontos számára, hogy a társadalom peremére szorult, nehéz sorsú diákokat támogassa, és segítsen nekik megtalálni a helyüket a közösségben.
Életének egyik legfontosabb küldetése, hogy segítse azokat az embereket, akik lelki mélypontban vannak, vagy hosszú ideje áldozati szerepben élnek, és szeretnének kilépni az örökölt mintákból, hogy tudatosabb és szabadabb életet élhessenek.
